A VEKOP 7.1.4-16-2017-00002 „Új Esély” projektben a Felső-homokhátság Vidékfejlesztési Egyesület által vállalt kézműves foglalkozások 2019.10.05-én megkezdődtek. Az órákat Pallagáné Pekár Hajnalka tartja, minden szombaton 9:00-tól 12:00-ig. A gyerekeknek minden alkalommal lehetőségük lesz használni kreativitásuk és kézügyességük, hogy saját maguk alkothassanak valamit, ami nem csak szép, de sikerélményt nyújt, hiszen az alkotás öröme magabiztosságot ad. Különösen a fiatal gyerekek számára, az efféle öröm a kreativitás használatában és az sikerélmény kifejezetten pozitív hatással lehet az egészséges önkép kialakításában és megadhatja a kezdő lökést az önfejlesztés útján. Pallagáné Pekár Hajnalka szakértelmével és segítőkészségével egyben pedig minden gyereknek lehetősége van megtapasztalni ezt az örömöt, segítségével egyik gyerek sem távozott csalódottan.

A foglalkozás megkezdése előtt, tapasztalva a korábbi foglalkozások során felmerülő problémákat, különös figyelmet kellett fordítani, a településen belüli hirdetésre és lehetőleg minél több csatornán elérni a célcsoportot. Ennek érdekében plakátokat, szórólapokat alkalmaztunk, valamint személyes úton is felkerestük a településen működő iskolát és a tanárok segítségével hirdettük a foglalkozást. A szombati nap eleinte valóban megnehezítette a gyerekek bevonását, viszont minden egyes alkalom után, egyre népszerűbbek lettek a kézműves alkalmak. Az első alkalmon összesen hárman jelentek meg, azonban a másodikra ez a szám a duplájára nőtt. A további foglalkozásokon szorosan hat fő körül volt a létszám. A gyerekek különféle technikákat sajátítottak el sokféle ágazatban. A különféle dekorációs elemektől, szappantartók és kulcstartókon keresztül, adventi koszorút is készítettek. A gyerekek rendkívül értékelték és örömüket lelték ezek elkészítésében, megfigyelhető volt, hogy a család és az otthon központú időtöltésre igényt tartanak. Az interaktív program és, hogy foglalkozniuk kell egy bizonyos dologgal, némileg megkönnyíti a fegyelmezést és a figyelem fenntartását, azonban a koncentráció ezeken a foglalkozásokon is érezhetően véges. Nagyon nagy kihívást jelent fenntartani az rendet és az együttműködő légkört, ha egy, vagy két gyerek dekoncentráltabb, különösen a fiúk esetében probléma ez. Figyelmüket le lehet kötni és teljes mértékben együttműködőek tudnak lenni, amíg türelmük el nem fogy, ami igen hamar bekövetkezik. A kitartás fejlesztése úgy tűnik, hogy egy fontos szempont a fegyelmezhetőség és az együttműködő készség terén.

Az eddigi kézműves foglalkozás alkalmai, a szombat délelőtti időpont vállalása ellenére sikeresen halad, a gyerekek szeretnek eljárni és részt venni, valamint kifejezetten fogékonyak az alkotásra és érzékük is van hozzá, ennek fejlesztése nagyon fontos, hiszen ez pozitív hatással van rájuk, de közvetetten környezetükre is.

Dabas, 2019.12.03.

Ács Ferenc

MI VOLT A FELADAT?

Az átfogó „Új Esély” projekt (VEKOP 7.1.4-16 -2017-00002) egyik fő fókusza a résztvevők számára szakmai végzettség megszerzésének biztosítása. Ezt egészítette ki a munkaerő-piaci tréning 3 alkalma. A programelem célja a munkaerő-piacon történő elhelyezkedés támogatása, a munkakeresés folyamatának megismertetés e, a munkába állási potenciál növelése, az egyéni célok és felelősségek megfogalmazása.

A KÉPZÉSI FOLYAMATRÓL

A 3 alkalom 4 órás időintervallumban került megszervezésre a pályázatban érintettek számára. Az Esély Szociális Szolgálat nagyterme szolgált képzési helyszínként.

A képzési program az alábbi elemekből állt:

Álláskeresés folyamata: milyen részegységekből áll az álláskeresés folyamata, mi a kiinduló élet helyzet, hol keressen a résztvevő nyitott pozíciókat, mi a jelentkezés módja, a felvétel folyamata, a munkába állás folyamata, mi a teendő egy munkaviszony során, betegség esetén, gyermek betegsége esetén. A Munkaügyi Központtal egyeztetve bemutatásra kerültek az aktuálisan hirdető környező vállalatok, a toborzással foglalkozó vállalati kapcsolattartókkal is történt egyeztetés arról, hogy milyen célcsoport jelentkezését várják

Önéletrajzírás: az általam készített egyszerű és átlátható minta kitöltésével készült el a résztvevők egyéni önéletrajza. A dokumentumokat begépelve, digitális formátumban is biztosítottam a résztvevők részére, hogy azt állásra jelentkezve e-mailen rögtön tudják küldeni a munkáltatóknak, illetve kinyomtatva, papír formátumban is megkapták, hogy azt adott munkahelyre személyesen beadva használják, vagy postai úton küldjék.

Álláshirdetésre jelentkezés telefonon: kérdéssort állítottam össze, amely abban támogatja a résztvevőket, hogy egy telefonon történő jelentkezés esetén milyen témákban érdemes kérdéseket feltenni, amelyek segítségével képet kap a jelentkező a munkakörről és ezen előzetes információk alapján el tudja dönteni, hogy jelen lehetőségeivel azt el tudja-e vállalni vagy sem. Kitértünk a munkafeladatokban való jártasságra, a várható munkarendre, munkaidőre (8 és12 órás munkavégzés esetén milyen módon van lehetőségük a családi feladatok szervezésére, gyermekek felügyeletének megoldására), a bruttó és a nettó munkabér különbségére, a jogi feltételekre. A kérdéssort nyomtatott formában kapták meg, illetve digitális formátumban továbbra is rendelkezésre áll a szervező intézményeknél.

Állásinterjú szituáció: interaktív beszélgetések során vettük végig, hogy hogyan történik egy személyes állásinterjú, azon hogy jelenjenek meg, mi a teendő késés vagy az időpont nem megfelelése esetén, személyesen hogyan tegyenek jó benyomást. A telefonos jelentkezés témakörben vázolt témákban hogyan tegyenek fel kérdéseket élőben, a foglalkoztatás jogi keretét hogyan kérdezzék meg egyértelműen, illetve milyen kedvezmények illetik meg a foglalkoztatót, ha álláskereső ként vagy munkaerőpiacra visszatérőként foglalkoztatják őt, illetve milyen lehetőségei vannak erről egyezkedni a munkáltatóval. Erre szintén nyomtatott vázlatot kaptak, illetve az digitális formátumban továbbra is rendelkezésre áll a szervező intézményeknél.

Fontosnak tartottam, hogy mindent, amiről szót ejtettünk ezen alkalmakon, megkapjanak írott formában, közérthető nyelven, hogy azt később is tudják hasznosítani, illetve más családtagjaik is tudják használni munkakeresés során.

A RÉSZTVEVŐK

A résztvevők bevonása a személyes és közvetlen hangnemmel megtörtént, a kapcsolódásokkal, a személyes kapcsolatra, a gyakorlati hasznosíthatóságra helyezve a hangsúlyt. A résztvevők erős összetartásban élnek, hatva egymásra nagymértékű befolyással. A jó példa, gyakorlat kezdetben erős ellenállást szül, de ha az tartósan fennáll, hathat a környezetre. Nagyon nehéz évtizedes gyakorlatokat megtörni a munkához való hozzáállás terén. Tapasztalataim szerint nehézséget jelent a résztvevők számára az elhelyezkedés, közvetlen környezetükben (Tatárszentgyörgyön) kevés a munkalehetőség, a környező településekre hosszabb út során lehet bejárni (Dabas, Újhartyán, Újlengyel, Kecskemét, Táborfalva, Örkény, Lajosmizse), ami egy teljes műszak vállalása esetén már nehezíti a család ellátását, a gyermekek óvodába, iskolába hordását, felügyeletét. Ha ezt sikerül egy családnak megszerveznie, bővül a lehetőségek palettája, mert a nagyobb ipari egységek mind indítanak közvetlen buszjáratokat a bejárás támogatására. Erre eltérő lehetőségekről számoltak be az érintettek. Az állásra jelentkezés visszautasítására több példát tudtak hozni a résztvevők, amikor azzal szembesülnek, hogy nyíltan megmondják nekik, etnikai hovatartozásuk miatt nem veszik fel őket, vagy amikor lakhelyüket említik, bontják velük a telefonvonalat. Ezek a tapasztalatok tovább nehezítik a munkakeresési motiváció továbbélését. A hosszú távú munkaviszony fenntartása nem jellemző, akik munkatapasztalattal rendelkeznek, nehezen tudják felsorolni állásaikat, mert 2-3 havonta váltották azokat, illetve több hónapos és éves munkanélküli szünetek is adódtak, amelyet nem gyermek ellátása miatt tartottak. A 6-12 hónap közötti munkaviszonyt már minden résztvevő igen hosszúnak ítél meg. Ez is egy olyan terület, ahol szemléletformálás szükséges, a jó példa láttatása és ha mód van rá a személyes támogatás, hogy a több éves munkaviszony gyakorlata mint reális elvárás kerüljön a z érintettek látóköré be. A tájékoztatás t és segítségnyújtást befogadóan vették a megjelentek, azonban egyéni megélésem szerint azok jelentek meg a programon, akik az adott közegből jó eséllyel tudnak elhelyezkedni. Az igazán potenciális résztvevők nem jelennek meg ezen alkalmakon, így számukra más elérési mód lehetne célravezető, például a személyes találkozó a saját otthonukban.

Dabas, 2019.11.19

Urbánné Kántor Lili

Tréner

A virágkötő felnőttképzés a kemény munka után végül erre a pontra is elérkezett. 2019.10.07. napján sor került a megmérettetésre, mely alkalommal a résztvevők bemutathatták megszerzett tudásukat szakemberek előtt. A vizsga délelőtt 10:00-kor kezdődött és a következő menetrend szerint zajlott le: A vizsgáztató elnök rövid beszédével és tájékoztatásával megnyitotta az eseményt, majd a vizsga apparátusa előkészítette az első panelt, amely a növényfelismerés volt. A vizsgázók feladata a kivetített növények és virágok felismerése, nevük pontos leírása magyarul és latin nyelven. Ez a szegmens negyven percet vett igénybe és teljes időtartama alatt végig figyelemmel tartották a vizsgázókat. A növényfelismerés után öt perc szünet következett, amely időt kihasználva előkészítették a vizsga további részeit. A húsz résztvevőt két csoportra osztották, az egyik csoportot a gyakorlati vizsga várta, a másik pedig a szóbeli vizsgán bizonyíthatták be szakértelmüket. A gyakorlati részén, minden vizsgázó tételt húzott, majd előkészítették a munkaterepet és megkapták eszközeiket. 11:05-kor megkezdték megalkotni húzott tételeiket, amire egy óra állt rendelkezésükre. A virágokat és eszközöket a résztvevők oktatója biztosította, valamint jelen volt az egész gyakorlati vizsga ideje alatt, a felmerülő kérdések és problémák megoldása céljából. A munka fegyelmezetten és szakszerűen folyt, kisebb nagyobb bizonytalanságokkal, amely az izgatottság számlájára írható. Mindeközben a szóbeli részen is megkezdődött a számonkérés. Névsor szerint haladva az első három vizsgázó mehetett be a vizsgaterembe, ahol szintén kihúzták tételeiket, majd időt kaptak azoknak kidolgozására. A vizsgáztató szerepét az elnök töltötte be, két másik kollégájával egyetemben. Miután mindkét csoport végzett, cseréltek, így tartott a virágkötő vizsga 16:00-ig. A vizsga apparátus miután minden eredményt adminisztráltak, rögzítették a sikeres vizsgázókat a nyilvántartásba és kiállították okleveleiket a helyszínen. Az okleveleket 17.00-kor vették át a frissen végzett virágkötők.

A vizsga kiváló próbatétele volt az elmúlt pár nehéz hónapnak és ezt a megmérettetést a képzésben résztevők szép eredményei teszik sikeressé. A szakképesítés mellett együtt egy összetartó közösséget is sikerült kialakítaniuk, így a jövőben akár szakmailag, akár az élet más területén is számíthatnak segítségre. Az „Új Esély” projekt egy sikeres felnőttképzést zárt, amelyből minden résztvevő tanulhatott és nyert valamit, mind a képzés hallgatói, mind a tanárok és oktatók, mind a szervezők.

2019.06.20-21 között a VEKOP-7.1.4-16-2017-00002 „Új Esély” komplex fejlesztési program keretében egy két napos tanulmányi úton vett részt a projekt szakmai stábja és néhány, a projektben résztvevő tatárszentgyörgyi lakos. A tanulmányi út célja megtekinteni a Pécsen és Tamásiban működő, hasonló szegregátum helyzetén javítani kívánó Magyar Máltai Szeretetszolgálat működését és programjait, hogy az így szerzett szélesebb látókörnek köszönhetően minél hatékonyabban folytatódjon a munka Tatárszentgyörgyön. Az alábbi interjú két, a programban résztvevő tatárszentgyörgyi lakossal készült, annak érdekében, hogy visszajelzés érkezzen a tanulmányúttal és az ott látottakkal kapcsolatban.

Honnan hallottatok a tanulmányútról?

Személyes úton, a projektben dolgozók révén, ők ismertették a tanulmányi út részleteit.

Mi volt az első reakciótok, hogyan fogadtátok a hírt a lehetőségről?

Természetesen az, hogy szívesen elmennénk. Örültünk a lehetőségnek.

Látottak és tapasztalatok alapján mi lehet a fő probléma Pécsen és Tamásiban?

A fő probléma úgy gondolom, hogy ott is az, hogy az emberek nem akarnak dolgozni.

Szerinted mi lehet ott még probléma?

Szerintem nincs elég összetartás.

A szegregátumon belül, vagy a szegregátum és a körülötte élők között?

Maga a szegregátum része összetartó, bár ott is vannak problémák, azonban a nem szegregátum része kirekesztő.

Miben láttok hasonlóságot a tatárszentgyörgyi helyzet és a pécsi helyzet között?

Látva mindkét helyet, az emberek többsége ugyanúgy nem akar dolgozni, viszont elvárja a segítséget és a pénzt, mint ahogy Pécsen is ez a helyzet. Az önkormányzati lakásokat nem tartották tiszteletben és nem becsülték meg Pécsen és remélem, ha Tatárszentgyörgyön is lenne, ilyen lehetőség ez másképp lenne.

Mit gondoltok arról a jelenségről, amit a Máltások meséltek, hogy az önkormányzati lakások nem feltétlenül jelentenek valódi segítséget?

Lehet, hogy nem fogták még fel, hogy új a környezet és hiába új a környezet a személyes problémájuk, ugyanúgy megvan.

Mi tetszett kifejezetten abból, amit láttatok?

Nagyon jó az, hogy sok programot szerveznek a gyerekeknek. Elviszik őket strandolni, kirándulni. Kitalálták nekik a halloween-i programokat, a közös édességgyűjtést. A karácsonyi együtt ünneplések Tamásiban is és Pécsen nagyon jó dolgok. Ezek olyan programok, amiken a szülők is részt tudnak venni, ami a gyerekeknek nagyon nagy örömet okoz.

Mennyire tartjátok sikeresnek a látott projekteket, programokat?

Szerintünk sikeresnek tekinthető, mi annak tekintjük, mert persze az elején voltak nehézségek, ahogyan mesélték is voltak konfliktusok, de később egy kis idővel, az elmeséltek alapján látszott, hogy többen is elkezdtek aktívan dolgozni a jobb közösségért.

Miben tudna Tatárszentgyörgy átvenni Pécstől a javulás érdekében?

Azt gondolom, hogy ezzel a sok fejlesztéssel és programmal, amivel felkeltették az érdeklődést, ezeket kitartóan kell csinálni és akkor fog eljutni mindenkihez. Minden munkának megvan a maga gyümölcse, ha elég sokáig végzik. Szerintem ez időigényes folyamat.

Mennyire vagytok elégedettek a tanulmányúttal?

Nagyon jó volt! Sok mindent láttunk és érdekes volt. Nagyon jó volt ez az egész úgy, ahogy volt, elég szép helyeket is megtekintettünk. Érdekes volt látni, az elmaradott terület felzárkóztatására tett erőfeszítéseket és azok eredményeit. Pécsen nagyon jól meg volt oldva az áramforrás kialakítása. Az embereknek saját maguknak kell intézni, így nem lesz különbség a bánásmódban. Ügyes módszert alkalmaztak az áram lopásának meggátlására, ez alkalmazható lenne itt Tatárszentgyörgyön is. Nagyon tetszett és érdekes volt, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat dolgozói mennyire komolyan vették a munkájukat és mennyit dolgoznak vele. Az egész életüket ennek szentelik. Ez mindenképpen tiszteletre méltó.